Bűnös élvezet – Kovács Kovi István könyve

A kiadó így ajánlja Kovács Kovi István a Bűnös élvezet című könyvét: Különleges ​könyvet vehet kezébe az olvasó. Sok tekintetben: rendkívüli könyvet. Szerzője ugyanis egy tökéletesen zárt világ, a magyar szexipar a pornó legismertebb alakja.
Aki most úgy döntött, megnyitja előttünk ezt a zárt világot. És mesél. Mesél a kezdetekről, a rendszerváltás idejéről, a félig illegális forgatásokról. A külföldi pornósokról, akik elözönlötték Magyarországot és szó szerint nem tiszteltek senkit és semmit. A sikerekről, és az elnyert pornó Oscarokról.

Mesél a szereplőválogatásokról, az önként jelentkező hírességekről, a pornósról, aki ma már politikus, az ismert táncdalénekesnőről, aki az utolsó pillanatban állt el a forgatásról. Mesél a pornó nagy sztárjairól, és apró titkairól, a legendákról, melyeknél az élet még sokkal, sokkal izgalmasabb.

• A könyvet itt veheted meg személyesen, vagy rendelheted meg!

És nem megy el szó nélkül a fél világot behálózó, prostituálthálózatok, a dubajozás, az egyre népszerűbb swinger klubok mellett sem. Mesél különleges forgatási helyszínekről, a lassan hírhedté váló Gellért fürdőről is.
Miért áll most elő ezzel? Ne kérdezzük. Csak élvezzük, hogy belelátunk egy világba, melyről eddig, valójában, fogalmunk sem volt.

Bűnös élvezet tartalom

Előjáték
Szereplőválogatás: Te mit vállalsz be?
Férfias játékok – 4012 nővel feküdt le a sztár
A baleset – hogyan lettem pornóguru”
Kezdeti tapogatózások – rendszerváltás a felnőttfilmekben
Majomarc és lihegő utószinkron – a magyar pornó hőskora
A lányok angyalok – színésznőim többsége boldog anyuka
Dubajozás és egyebek – színészek, zenészek akarták kibérelni a lányaimat
Michelle Wild – a nő, akire tíz évet vártam
Victoria Swinger (Bodó Kibédi Mónika), Mya Diamond (Koroknai Júlia), Monique Covet (Visi Mónika) és a többiek története
Bizarr feltételek – egy pornós szerződése mindenre kiterjed
Szex a budai villáktól Dominikán át Párizsig
100 eurónál kezdődik – árak és gázsik a szexiparban
Limuzinok, Riviéra, forró éjszakák – az erotika moguljai
Oscar és vér – enyém lett az aranyszobor!
Már Ferihegyen is a Playboyt fotóztam
Lábimádók, orvosi szex és dominák – neked mi a fétised?
Évente 200 film – kitört a HIV-pánik
Celebek a célkeresztben – Zalatnay Cini, Kelemen Anna, Geronazzo Mária
175 kilósra híztam – de Schobert Norbi segített
A sötét oldal – kövér nők, törpék és nagyik a kamerám előtt
Melegfilmek – hetero szereplőkkel
Csapó egy, szex indul – forgatáson nem maszekolunk a zuhany alatt
Mocskos kis titkok – nem ezért szeretem ezt a szakmát
Porn Wars a film, amitől megőszültem
XXL extrém szexfogások
Nekem feleségem van – viszonyom a nőkkel több száz film után
Amatőrök és szexchat – erotika a virtuális világban
Utójáték

Bűnös élvezet részlet

Előjáték
Kovi vagyok. Egyesek szerint pornóguru. Szerintem inkább filmes. Ez pedig itt az én történetem. Sokat gondolkodtam rajta, hogy közkinccsé tegyem-e tapasztalataimat, mindazt, amit az elmúlt két évtizedben ezen a pályán láttam, átéltem. Nem lesz illúzióromboló, amit mondok? Kit haragítok magamra? És egyáltalán, mi marad nekünk, szakmabelieknek, ha kiadom az összes titkunkat? Végül úgy döntöttem, legyen, lebbentsük fel a fátylat! Hogy miért? Mert úgy érzem, ez egy fontos téma. Olyasmi, ami foglalkoztatja az embereket. És nem csak én érzem így. A tények is erről szólnak.

Magyarországon a Tutty Frutty Party szexlapból egy időben többet adtak el, mint manapság a Népszabadságból. Amikor az Erotika Kiállításon a lányok felvonultak a színpadra, a közönség úgy rohanta meg a standot, hogy kézi erővel kellett megtartanunk, nehogy felboruljon. Manapság világviszonylatban az internet 12 százaléka pornó, ami 24 és fél millió oldalt jelent összesen. A netes keresések egynegyede az erotikával kapcsolatos. Évente 4,9 milliárd dollárt költenek a világon a szexoldalakra.
Ha ilyen sok figyelmet és pénzt áldoznak erre az iparágra, akkor Önöknek szinte joguk van ahhoz, hogy bepillantsanak a kulisszák mögé. Ismerjék meg a világunkat, és döntsék el magukban, milyenek is vagyunk mi, szexfilmesek. De ne félinformációk és városi legendák alapján ítélkezzenek! Higgyék el, a valóság sokkal izgalmasabb. Ezt a valóságot kínálom most Önöknek. A könyv a rendszerváltás utáni első évek szexboomjától, a Hótehénkétől az aranykorszakon át egészen az amatőrök internetes virgonckodásáig követi végig az erotika útját. Budai villáktól dominikai szigetekig tart majd ez a kalandozás. Négy Oscar-díjjal és több száz filmmel a hátam mögött talán hiteles idegenvezetőjük leszek. Közben pedig megismernek engem, Kovit, az embert.
Vegyük szemügyre együtt a lányokat a válogatáson, kísérjenek el a forgatásokra, tudják meg, mennyit is lehet ebben a műfajban keresni, és szembesüljenek a legbizarrabb szexuális szokásokkal, a legextrémebb pornós fogásokkal. A fejezetek könnyűek lesznek, mint egy habcsók, de remélem, hogy amikor leteszik ezt a könyvet, úgy érzik majd, tanultak valami újat. Vágjunk bele!

Szereplőválogatás: Te mit vállalsz be?
Tisztelettel jelentem, soha egyetlen nőt sem szólítottam le az utcán azzal, hogy forgasson velem szexfilmet. Egyrészt nem szeretem a pofonokat, másrészt nem így működik ez a világ. Akad persze néhány vállalkozó kedvű fotós és filmes, aki ilyen módon szeretné a produkciójába/ágyába csábítani a csinos hölgyeket, de ez távol áll a személyiségemtől. Hozzáteszem, ők sem úgy kezdik, hogy jó a tested, gyere velem pornózni. Ennél sokkal kifinomultabb módon közelítik meg a „prédát”: bókolnak, készítenek egy fotósorozatot, majd felhozzák, hogy olyan szép a cicid, nem akarsz-e pár félmeztelen képet… ó, és ha már itt tartunk, villanthatnál valamit kicsit lejjebb is. Innen már egyenes út vezet az anális szexhez három pasival.
Hát ez az, amire én egészen biztosan nem lennék képes. Fel is háborodtam, amikor a tévés gasztroműsor, a Hal a tortán szerkesztője azt kérte tőlem, hogy a piacon, bevásárlás közben egy kis videokamerával kövessek ismeretlen nőket, és próbáljam őket magammal csábítani. Hát mi vagyok én, szatír? Elsüllyednék a föld alá, ha valaha ilyesmire vetemednék. Annak idején Vágó István és Grétsy László Álljunk meg egy szóra! című műsorát lekoppintva elkészítettük az Álljunk meg egy jóra! sorozatot, amelyben csinos lányokat szedtünk fel a téren, hogy aztán a kamera előtt megmutassák, mit tudnak. Kivétel nélkül beépített szépségek voltak. Attól persze, hogy nem ismerkedem úton-útfélen, engem egészen gyakran megtalálnak a potenciális filmsztárok. A minap például az egyik fürdőben áztattam nem éppen kis testemet, amikor odalépett hozzám a fürdőmester, és hosszasan ecsetelte, hogy szeretne tőlem lehetőséget kapni.
Nem volt éppen csenevész gyerek, így akár még jól is mutathat a kamera előtt. Mint ilyenkor minden esetben, megadtam neki a cégem e-mail címét, és kértem, hogy küldjön levelet a megfelelő fotókkal. Jelentkezett is, meglátjuk, mi lesz vele.

Azt a hölgyet azonban nem láttam viszont egy forgatáson sem, akit a pasija tolt elém a Tescóban, hogy fedezzem fel benne az őstehetséget. Diszkrét piaszag lengte őket körbe. Száz meg száz ilyen történetet tudnék elmesélni, ám egyikük főhőse sem volt annyira elszánt, mint
Angéla. Ez a hölgy megszerezte a telefonszámomat, és rengetegszer felhívott azzal, hogy minden álma betörni a piacra, de még egyszer sem sikerült eljutnia hozzám castingra. Lyukat beszélt a köztudomásúlag nem kicsi hasamba, így végül megadtam magam, és kapott tőlem időpontot. Hatalmas melleket ígért, és nem is kellett csalódnom. Büszkeségei kitöltötték a bejárati ajtót. Méretre valóban impozáns darabok voltak, de a formájuk! A lógó keblek, a strandpapucs, a plusz húsz kiló és az ápolatlan test látványa elborzasztott. Szinte könyörögtem, hogy ne vegye le a ruháit. Hihetetlen, hogy egyesek mennyire képtelenek arra, hogy felismerjék a saját határaikat.
Ha szereplőkre van szükségem, felhívom valamelyik ügynökséget, ők pedig átküldik a szóba jöhető lányok fotóit. Az ügynökök pont olyanok, mint bármely más szakma képviselői. Kontárokkal éppúgy összehozott már a sors, mint megbízható profikkal. Az Astoria környékén üzemelt egy iroda, amelyikkel azért szakítottam, mert amikor elmentem hozzájuk, csupán három kókadozó, rozzant „virágszál” várt. „Tudom, hogy tegnap Pierre Woodman francia pornórendező castingolt nálatok! Neki 40 bombázót ajánlgattatok, nekem meg ki akarjátok szúrni a szememet ezzel a három megfáradt leányzóval?” – dühöngtem. Nem Pierre Woodman miatt fájt a dolog, hanem azért, mert pontosan annyit fizetek a szolgáltatásért, mint ő. Elvárom tehát, hogy ugyanazt is kapjam a pénzemért.

„Élő telefonkönyvnek” hívom azokat az ügynököket, akik mindenféle erőbefektetés és munka nélkül próbálnak pénzt keresni. Felhívják a lányt, lediktálják neki a forgatás címét és időpontját, majd felveszik a tiszteletdíjat. Szegény csaj aztán megjelenik nálam egy retiküllel a kezében, és azt sem tudja, hogy mihez kezdjen. Nem hozott magával sem fogkefét, sem fehérneműt, sem törülközőt, mert az ügynöke arra sem vette a fáradságot, hogy elmagyarázza, mivel jár egy ilyen forgatás. Rosszabb esetben el sem jön, akit a közvetítő ígért, ő azonban elérhetetlen, mintha a föld nyelte volna el. Minden új ügynökkel már a munkakapcsolatunk elején tisztázom, hogy mik a saját, jól bevált szabályaim. Örömmel fizetek annak, aki felelősen viselkedik, megbízható és tisztességes munkát végez. Az azonban a lányoknak sem érdeke, hogy egy tróger legyen az ügynökük.

A csajok közül a „régi motorosokat” természetesen már ismerem, többségüket be sem hívom castingra. Legfeljebb azokat kérem meg, hogy jöjjenek el, akikkel már régen nem forgattam. Ki tudja, lehet, hogy felszedtek magukra pár kilót az utolsó találkozásunk óta, jobb ennek személyesen utánajárni. A castingokra általában az én irodámban vagy az ügynökségnél kerül sor. Lefogadom, sokan önként jelentkeznének, hogy segítsenek a válogatásban, de el kell szomorítanom őket. Általában csak egy-két kollégám tart velem. A lányok bejönnek, elbeszélgetünk, majd megkérem őket, hogy mutassák meg a testüket. Akinek ez gondot okoz, az alapvetően alkalmatlan a feladatra, de ilyesmi csak szökőévente fordul elő.
A többség gátlás nélkül ledobja magáról a ruhákat, elvégre tudja, hogy nem egy kéjenc, hanem Kovi vagyok, ő pedig ebből él. Vannak, akik szinte gépiesen teszik a dolgukat.
„Vetkőzzek?” – kérdezik, s mire kettőt pislognék, és megjegyezném, hogy előbb azért beszélgessünk egy kicsit, már ott állnak anyaszült meztelenül. Mások eljátsszák a jókislányos, csodálkozós játékot. „Ó, levegyem, azt is? Á, még a bugyit is?” – hallhatjuk ilyenkor. Le, persze hogy le, elvégre a filmben is meztelenek lesznek, akkor meg minek ez a színjáték? „Az más” – mondják. Nem tudom, mitől lenne más.

Megfigyelek mindent. Van-e báj a lány mozdulataiban? Hogyan szabadul meg a ruháktól? Milyen a kisugárzása? Mennyire ápolt a külseje? Fontos információk ezek. Az sem baj, ha a lány incselkedik velünk egy csöppet, elvégre nem favágásra, hanem erotikus filmre kértük fel. Nyilván nem mondok ezzel újat, de elsősorban az arányos lányokat keressük. Egy pici, törékeny lányon az apró mell is izgató lehet, mert illik hozzá, ám egy erősebb, dúsabb testalkatú hölgynek a megfelelően nagy mell mutat jól. Fontos szempont még a kerek popsi, és hogy nekem tetsszenek, elvégre az ember nem kíván a nézőinek olyasmit, amit ő maga sem tart szépnek. A tetoválásokat személy szerint nem kedvelem, és tudom, hogy sok nagynevű kollégám is így van ezzel a kérdéssel. Aláírom, egy-egy apró, nőies pillangó vagy más ábra a fenék felett, netán a lány bokáján, az bájos, sőt izgató, de hogy miért kell manapság minden második fiatal csajnak úgy kinéznie, mint egy kikötői dokkmunkásnak? Felfoghatatlan! Egy időben meggyűlt a bajom a fekete fogtömésekkel is. Elég kiábrándító látvány, ha egy jelenet csúcspontján, az élvezésnél a lány kitátja a száját, és ronda fekete pöttyöket látni a fogain. Egyik jelentkezőmnek olyan rosszak voltak a fogai, hogy megkértem, először cseréltesse ki a töméseit, és csak utána jöjjön vissza hozzám.
Nem vagyok nőgyógyász, a puncit ritkán veszem tüzetesebben szemügyre, még azt sem kérem a hölgyektől, hogy tárják szét a lábukat.

Az, hogy ki mire bukik, a vaskosabb szeméremajkakra vagy a szűk, fiatalosabb nemi szervre, az legalább olyan változó, mint az, hogy a szőkék vagy a barnák után rohangálnak-e a férfiak. A lányokat a pásztázó tekinteteknél sokkal jobban meglepik az én, elsőre talán túl egyenesnek és durvának tűnő kérdéseim. „Az anál menni fog? Nem undorodsz a spermától? Nem húzod el a fejed, ha fröccsen?” – kérdezgetem a lányoktól. Lehet, hogy szokatlan ilyen nyersen felvetni ezeket a témákat rögtön az első találkozásunkkor, de meg kell érteniük, hogy pontosan ugyanígy beszélek majd a forgatáson. A hangmérnöknek minden felesleges szót ki kell vágnia, ami nem tartozik a filmhez, ezért nincs lehetőségünk finomkodásra és hosszú körmondatokra. Az utasításaim a forgatásokon rövidek és egyértelműek: „Szopj, fordulj, négykézláb, menj hátra stb.” Jobb, ha
hozzászoknak ehhez a stílushoz. Az is lényeges, hogy mindent időben, még a castingon tisztázzunk, ne éles akcióban derüljön ki, hogy gyűlöli, ha az arcára élveznek, vagy hogy nem vállalja az análszexet.
Mielőtt bejönnének hozzánk, a jelentkezők leadnak az ügynökségüknek egy információs lapot, amin a fontosabb adatokon túl az is szerepel, hogy mi az, amit vállalnak. Ezekre érdemes időről időre rákérdezni, mert változhat a helyzet, csak éppen nem frissítik az adatlapot. Kiderülhet, hogy a leányzó menet közben már annyira belejött a műfajba, hogy a dipi sincs ellenére, míg más talán összejött egy partnerével, és tiszteletből már csak leszbit vállal. Egyes lányok egész karrierjük alatt soha nem csinálják a kamera előtt férfival. Emlékszem, hogy az egykori playmate Király Katinak szinte térden állva könyörögtem a Balaton partján, hogy forgassunk egy „igazi” jelenetet. Irtózatos összeget ajánlottam fel neki, ám ő csak legyintett. „Tízszer ennyi pénzt is visszautasítottam már” – mondta. A leszbi a pornó legszoftosabb válfaja. Általánosságban elmondható, hogy a nők kevésbé ódzkodnak azonos nemű társuk érintésétől, mint a férfiak, de azért köztük is vannak kivételek. Találkoztam már olyan lánnyal, aki mindent bevállalt, kivéve azt, hogy egy másik nő nyalja-falja.

Tisztán leszbifilmekből és -jelenetekből viszonylag kevés van, ezért nem kifizetődő, ha válogatós az ember. Szerencsére a lányok között azért vannak bátrabbak is. Egy részük csak az egy férfi, egy nő felállást preferálja, míg mások kéthárom pasit, netán egy egész focicsapatot is bevállalnak, ha kell. Az anális szex tovább szűkíti a kört, mert olykor kellemetlen, sőt egyenesen fájdalommal is jár. A dipit sem vállalja mindenki. Az erotika világának szakzsargonjában a dipi igen gyakran használt szó. A double penetration angol kifejezés rövidítése ez, ami dupla behatolást jelent. A dipijelenetekben a hölgyet két férfi kényezteti: egyikük alulról az egyik testnyílást célozza meg, míg kollégája felülről a másikat. Ez egy igen fárasztó, nehéz művelet, amelytől sokan vonakodnak. Akadnak olyanok is, akik leegyszerűsítik a dolgot, és azt mondják, hogy minden mehet, ami egy férfi-nő kapcsolat természetes velejárója, de a „természetellenes” dolgokat, mint például a dipi, már nem szeretnék megcsinálni. Kicsit félek megjegyezni, de a teljes igazság az, hogy bizonyos lányok azt is kikötik, hogy ne legyen a partnerük fekete. Nem hinném, hogy rasszizmusból ódzkodnának a színes bőrűektől. Inkább arról lehet szó, hogy tartanak a nagy szerszámuktól.

Néhány jelentkezőt – bár külsőleg megfeleltek volna – én beszéltem le a filmezésről. Az egyikük elmondta, hogy már a harmadik évet tapossa a főiskolán, de abbahagyja, mert az az álma, hogy pornósztár legyen. Azt javasoltam a leányzónak, hogy először fejezze be az iskolát. Ha diplomával a kezében még mindig ég a vágytól, hogy filmezzen, én várom szeretettel. Soha többé nem láttam. Egy másik szépség annyi kérdőjellel a fejében érkezett hozzám, hogy inkább hazaküldtem gondolkodni, aludjon néhányat a beszélgetésünkre. Nem hiányzott sem az, hogy egy film után összetörjön a lelke, mert rájön, hogy nem ezt akarta, sem az, hogy a forgatás reggelén dobja be a törülközőt.
Férfias játékok

4012 nővel feküdt le a sztár
A mi szakmánkban fordítva működnek a dolgok, mint a nagyvilágban úgy általában: itt több a lány, mint a fiú. Valahol igazságtalan egy kicsit, hogy míg rájuk hárul a munka keményebbik része, a leghíresebb férfi szereplők is csak a háromnegyedét kapják annak, mint a női sztárok. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy az erotikus filmek elsősorban a férfiaknak készülnek, akik a nők miatt veszik meg a DVD-ket. A fiúk ebből a szempontból csak mellékszereplők lehetnek.

Aki sok filmet látott már, annak minden bizonnyal feltűnt, hogy gyakran ismétlődnek ugyanazok az arcok – és más testrészek. Olyannyira, hogy a fiúk nagy részét már a farkukról felismerem. Elég egy pillantás a nemesebbik tagjukra, és tudom is, hogy Lauro Giottóhoz, Steve Holmeshoz, vagy éppen
Christoph Clarkhoz van szerencsém. Kevés az igazán jó srác. Ráadásul a rendezők az „üzembiztos” megoldásra törekednek. Inkább felkérnek egy kipróbált, biztos kezű és fütykösű profit, mint hogy amatőrökkel próbálkozzanak. Több százezer forintos kárt okozhat, ha ott várakozik az egész stáb a bevilágított helyszínen, csak éppen a szereplő dárdája nem áll úgy, ahogyan annak állnia kellene. Így fordulhat elő, hogy a férfiak elitcsoportja jóval többet dolgozik bármelyik női szereplőnél. Míg a női sztárok esetében vigyázni kell, hogy ne szerepeljenek túlságosan sokat, mert akkor megunja őket a közönség, a férfi szereplőkkel ilyen gond nincs. Ők vígan űzhetik az ipart, soha nem mondják róluk, hogy nézd már, a csapból is ez a fickó folyik.
Azok a férfi pornósztárok, akiket kézről kézre, jelenetről jelenetre adnak egymásnak a rendezők, elképesztő képességekkel bírnak. Mindig le tudnak nyűgözni. Ők a dugás nagymesterei, ehhez nem férhet készség. Élvezettel dolgoztam az olyan profikkal, mint például Roy Bridge, aki sajnos már nincs köztünk. Autóbaleset végzett ezzel a kivételesen jóképű, intelligens és megfelelő méretekkel rendelkező férfival. Neki a kezdetektől nagyon sokat köszönhetünk, hiszen a szakmában járatos emberként ő szerezte a szereplőket az első filmjeinkbe. Aztán ott volt még Frank Gun, Andrew Youngman, John Walton, Leslie Taylor, Nick Lang, Mike Foster, Thomas Stone, Frank Major és a többiek, akik esetében soha nem volt kérdéses, hogy a szerszámuk működőképes lesz-e a forgatáson. „Oszlopos” tagja volt a csapatunknak Kabai Zoli, az Irigy Hónaljmirigyben éneklő Kabai Laci testvére is. Szerepelt például a Hótehénkében, a Mazochista álmokban, valamint a Botrány a szexvideotékában, és a Félénk vagyok, de dugni akarok című filmjeimben. Azt hallottam, hogy azóta politikai pályára lépett, ő a Jobbik solymári alapszervezetének elnöke. Érdekes váltás.

Azt, hogy milyen magas szintű teljesítőképességet követelünk meg a profi szereplőktől, talán jól példázza a következő két kis történet. A fóti filmgyár egyik stúdiójában középkori díszletek között forgattunk egy jelenetet. Michelle Wild bőrökön és szőrméken feküdt egy baldachinos ágyon, két állandó férfi szereplőm pedig nagyban dolgozott azon, hogy a vár kisasszonya elveszítse szüzességét. Annyit kértem tőlük, hogy az én jelzésemre élvezzen el az egyikük, majd pontosan fél perccel később kövesse a másik. Gond nélkül, szinte másodpercre pontosan teljesítették az utasításaimat. Soha nem felejtem el azt a napot sem, amikor egy fűtés nélküli házban forgattunk. Pontosabban volt fűtés, de a tulajdonos csak a sokadik erőteljes kérésemre kapcsolta be. Olyan hideg volt, hogy símaszkban reszkettem a monitor mögött, a szereplők lehelete pedig tisztán kirajzolódott a felvételeken. Időbe telt, mire az épület felmelegedett. Arról azonban szó sem lehetett, hogy órákig csak álljunk és várjunk, a mi műfajunkban erre nincs lehetőség. Két hétig feküdtem otthon betegen a forgatás után, de a fiúk nem panaszkodtak. Hozták a formájukat. Lábujjhegyen jártak a padlón, hogy a talpuk ne érjen a hideg kőhöz, közben pedig gyűrték, gyűrték az ipart. Meg a lepedőket. Szerintem ilyesmire ezerből egy ember alkalmas. Nem fizikai képesség ez, annál sokkal több. Fejben dől el a kérdés, hogy képes-e valaki ennyire magas szinten kontrollálni a testét és az érzéseit, különösen nagy nyomás alatt, reflektorok kereszttüzében.

Mi lehet a titkuk? Erre én magam is többször rákérdeztem, és azt hiszem, hogy húsz év alatt sikerült megfejtenem. Közemberekkel is előfordul – remélhetőleg, azért csak ritkán –, hogy miközben otthon szeretkeznek, a gondolataik valahol egészen másutt járnak. Lehet, hogy a bevásárlólistát állítják össze fejben, de az is előfordulhat, hogy egy másik partnerre gondolnak. Olyanra, aki szebb, vonzóbb, szexisebb, mint az, akivel éppen romantikáznak. Nos, a férfi pornósztárok ezt fejlesztették tökélyre. Képesek elvonatkoztatni attól, hogy kivel szeretkeznek. Könnyen lehet, hogy az éppen aktuális partnerük nem is az esetük. Nem ők döntenek arról, hogy kivel bújnak ágyba – a rendező utasításait követik. Az sem elképzelhetetlen, hogy a női szereplő abszolút ellenszenves a számukra. A gondolatok azonban szabadok, a fiúk azt idéznek fel az emlékképeiből, amit és akit csak akarnak. „Minden lányon találok egy olyan testrészt, ami megragadja a fantáziámat. Egy cici, egy vádli, egy szép ívű váll, bármi. Onnantól egész idő alatt csak arra az egy dologra koncentrálok, ami tetszik” – mesélt a saját módszeréről az egyik sztárom. Szerintem mindegyiküknek megvan a maga jól bevált módszere. Egyedül kell rájönniük, kitapasztalniuk, hogy testük és elméjük miként működik.

Gyakran kérdezik tőlem, mi kell ahhoz, hogy egy férfi szerepet kapjon tőlem. Nos, a fent említett megbízhatóságon túl legalább 17–20 centiméter. Könyörögve kérem, hogy senki se zuhanjon mély apátiába, aki nem büszkélkedhet ilyen orbitális szerszámmal. Nem azért ragaszkodunk a mágikus 20 centihez, mert ami ennél rövidebb, az már kicsinek számít. A hálószobában ennél jóval szerényebb pénisszel is valóságos virtuóz lehet a férfiember, ám nekünk speciális szempontjaink vannak. Figyelnünk kell arra, hogy a képernyőn is jól mutasson az a bizonyos testrész, és a szex látványos legyen.
Lauro Giottónak, ennek az olaszos nevű csődörnek, nemzetközi szexsztárnak – természetesen magyar fiatalemberről beszélünk – például az égvilágon semmi gond nem volt a méreteivel, sőt! A testére sem lehetett panaszunk, mert 16 éves korában kezdett el gyúrni, és amikor besorozták, a katonaságnál nem találtak rá megfelelő méretű egyenruhát. Mégis, amikor egyszer megjelent nálam, azt kellett mondanom, hogy nem forgathat. Túlzásba vitte a testépítést. Olyannyira fel voltak fújva az izmai, annyira vastag volt a combja, hogy mellette az igen méretes farka már csak egy csenevész kis semminek tűnt. Kértem, hogy vegyen vissza egy kicsit az edzésből, mert ez így, filmen nem az igazi. Megtette.

A legjelentősebb munkaeszköz, amellyel „dolgoztam”, a német Steve Holmeshoz tartozott – és nyilván tartozik a mai napig. Pontos mérettel nem szolgálhatok, de higgyék el, igencsak bőkezű volt vele a sors. A természeti adományt felértékelte, hogy a használatához is kiválóan értett: Steve egyike volt azoknak a sztároknak, akik egymás után akár háromszor is elélveztek. Emellett láthatóan élvezte a szexet. Amit Párizsban, egy szállodai szobában művelt Michelle Wilddal, az katartikus volt. Izzott körülöttük a levegő, az utolsó pillanatokban mármár önkívületi állapotban élvezték egymás testét. Steve pontosan tudta, hogy „meddig mehet el”, hol van az a pont, ami után már fájdalmat okoz a partnerének. Nem tartozott azok közé, akik visszaéltek az adottságukkal. Érdekes módon a francia és az olasz XXL-es fiúk között elég sok a vadállat, akik kimondottan azt élvezik, ha látják, hogy eltorzul partnernőjük arca a fájdalomtól. Amúgy Steve végleg Budapesten telepedett le, és jelenleg producerrendezőként is dolgozik. Hozzá hasonló óriáskígyóval rendelkezett egy másik világsztár, az olasz csődörnek is becézett Rocco Siffredi. Az ő esetében ismerem a pontos számot: 22 centi!

Nőkkel ellentétben férfiakat soha nem castingoltam. Egyszerűen nem volt hozzá hangulatom, hogy az irodámba kéressek egy férfit, és megkérjem, hogy állítsa fel, amije van. Azt viszont tudnom kell, hogy alkalmas-e a feladatra. Ha felbukkan a piacon egy új srác, kezdésnek beteszem valamelyik kisebb költségvetésű amatőr filmbe. Itt szűkebb a stáb, családiasabb a hangulat, és nem kell egyszerre három lánnyal elbírnia. Kezdetnek pont elég egyet lerendeznie. Aki megfelel az első vizsgán, jöhet egy közepesen nagy produkcióba, és így tovább lépdelhet felfelé a ranglétrán. Az igazán jó, megbízható srácok néhány film után valamelyik angyalommal találhatják szembe magukat. De ahhoz sok-sok merev óra kell ám, a sikert nem adják ingyen!
Mint ahogyan a statiszta sem viccelődik a Vígszínház sztárjával a társalgóban, úgy egy kezdő fiú sem paskolgathatja Michelle Wild fenekét a forgatás szünetében. Szigorú a hierarchia nálunk. Bárcsak annyi millióm lenne, ahányszor azt hallottam: „Kovi, válogass be a következő filmedbe, szeretnék egy oltárit szexelni Michelle Wilddal vagy Sandra Ironnal!” Ahogyan azt Móricka elképzeli! Először mutasd meg, mit tudsz, utána álmodozzál a sztárokról!
A gyengébben teljesítők előbb-utóbb lebuknak.

Tőlük minden felsült kísérlet után meghallgathatom, hogy: „Jaj, Kovi, egész hónapban dolgoztam, mindennap volt jelenetem, de egyszer sem akadt semmi probléma. Biztosan fáradt vagyok, más oka nem lehet.” Aztán persze a lányok megsúgják, hogy ugyan, be ne vegyem az üres kifogásokat, pár napja, egy másik rendező forgatásán is ugyanez történt, akkor is miatta álltak és vártak. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy nálam talán tényleg gyakrabban fagynak le a delikvensek, mint más rendezőknél. Azzal nyugtatom magam, hogy biztosan a híres-hírhedt maximalizmusom lehet az ok. A szakmában mindenki tudja, hogy addig ismételtetem meg a jeleneteket, amíg azok tökéletesek nem lesznek. Sok srác túlságosan rágörcsölt arra, hogy megmutassa nekem, milyen fából is faragták.
A lányok általában segítőkészek, igyekeznek mindent megtenni, hogy a zöldfülűek felavatása zökkenőmentes legyen. Az egyik srác, Balázs például remekül teljesített az amatőr, kis költségvetésű produkcióban, ám a 25 fős stáb előtt sehogy sem ment neki. Látva szenvedéseit, a lány megszánta, és kezébe vette az irányítást. Kérte, hagyjuk őket magukra, mert néhány intim perc alatt csodákra képes. Igaza lett. Kimentünk a teremből, ő pedig búgott, kedveskedett, úgy viselkedett, mint egy csintalan szerető, aki egy nehéz nap után próbálja ágyba csábítani a pasiját. Egy csöppet a szájával is rásegített a vágyfokozásra, s mire visszajöttünk, emberünk harcra, pontosabban forgatásra kész állapotba került. Hálás voltam érte.

Alighanem az a leányzó sem akart rosszat, akinek a szerepe szerint aznap három fiú jutott: két profi és egy abszolút kezdő. Az illető hölgy azon vérmes amazonok közé tartozik a szakmában, akik valóban élvezik a kemény szexet. Nem kellett megjátszania magát a kamerák előtt – valószínűleg otthon is elvárta, hogy durván bánjanak vele. Amennyire profi volt a szexjelenetekben, olyannyira kezdőnek bizonyult a lélek kérdéseiben. A vadóc lány körbejárta a fiúkat, és mindegyiküknek a fülébe súgta, hogy: „ Aztán dugj meg jó alaposan!” A két rutinos róka mosolygott, mint a vadalma, a harmadik arcára azonban kiült a jeges rémület. Ilyen kezdésre nem számított. Én sem. Megszenvedtük, mire magához tért az első sokkból.

Egyik operatőröm csak baszófiúknak hívta színészeinket, amit én végtelenül ízléstelennek találtam. Az előzményekből talán kiderült, hogy milyen mélyen tisztelem őket a képességeikért. Nem könnyű kenyér ez: egy-egy durvább forgatás után három-négy kiló is lemegy róluk. Cserébe három dolgot kapnak: pénzt, utazást és rengeteg nőt. Amikor azt mondom, hogy rengeteget, nem lehet elég sokra gondolni. Casanova a feljegyzések és saját bevallása szerint 122 asszonyt csábított az ágyába. Ugyan kérem, hol van ő ezekhez a férfiakhoz képest! Egy-egy felkapott szereplő egy hónapban akár húsz napot is forgathat, átlagosan napi egy vagy két jelenet jut neki. Egy jelenetben nem feltétlenül csak egy nőt kell lerendeznie, hanem akár hármat is. Viszont a hölgyek egy részével újra és újra találkozik, így nem minden találkozás jelent friss „hódítást”. Szerény becsléseim szerint egy profi srác évente kb. 180 nővel szexel, ami öt év alatt 900 partnert jelent. A lányokkal ellentétben fiúk karrierje hosszabb, nem ritka, hogy akár húsz évig is a pályán maradjanak. Karrierjük végén már 3600 rovátkát húzhatnának, amibe nem számoltuk bele a civil életük románcait. Az egyik ismert sztárom – kérte, hogy a nevét mellőzzük – pontos „könyvelést” vezetett az elmúlt évtizedekben. Kicsit beteges, de minden nő nevét felírta, akivel valaha összefeküdt. Ő most, 45-46 éves korában 4012 névnél tart. Aki igazán megőrül a szexért, annak ez egy valóságos álomállás.

Csakhogy ennek a munkának is megvannak a maga árnyoldalai. Nehéz ilyen élet mellett működőképes párkapcsolatot fenntartani. Sok nő számára lehet izgalmas megkapni egy olyan férfit, aki mindent tud a szexről, akinek már nem lehet újat mutatni, mert a női test legkisebb jelzésére is tudja a megfelelő választ. Igen ám, de ki akar 3600 másik nővel osztozni álmai férfiján?
Ezt nagyon nehéz elfogadni. Lehet, hogy kapcsolat elején rábólint a hölgy, hogy persze, csináld, ha ez az életed, de ahogyan telik az idő, úgy válik egyre terhesebbé a kapcsolat számára a férfi munkája.
Célszerű lenne hát egy szakmabeli hölggyel összekötni az életüket! Ez igen gyakran meg is történik, kevés olyan férfi színészt ismerek, aki még soha nem bonyolódott romantikus viszonyba valamelyik kolléganőjével. A sok utazás, a rengeteg távol töltött idő azonban ebben a helyzetben is végzetes lehet a kapcsolat számára. Meg a féltékenység! Igen pikáns helyzetek alakulhatnak ki, gondoljunk csak bele. Mit tesz egy férfi, ha tudja, hogy kedvesét az egyik forgatáson éppen jól ismert barátja/kollégája döngeti egész délelőtt? Hogyan dolgozza fel a nő, hogy a pasija éppen a legjobb barátnőjével kavar? Ha sikerül professzionálisan hűvös üzemmódra állítaniuk az agyukat, akkor legyintenek, hogy ez együtt jár a szakmával. Ám az emberi lélek ennél azért bonyolultabb. Az biztos, hogy a fiúk a magánéletükben nem a könnyű, egyéjszakás kalandokat hajszolják, azokból jut nekik elég bőven. Többségük olyan nőre vágyik, aki a lelküket is megérinti, és olyan hormonbombát szabadít fel bennük, aminek nem lehet ellenállni.

Hivatásos karrierjük vége után sok férfi szereplő megpróbál a saját lábára állni, önálló produkciós céget gründolni. Ezt a világot ismerik, érthető hát, hogy ebben a közegben képzelik el a jövőjüket. Nagy reményekkel vágnak bele az üzletbe, aztán könnyen lehet, hogy lyukra futnak. Hogy miért? Pofonegyszerű. Színészként megszokták, hogy mindenki szereti őket, kapkodnak utánuk, versenyeznek értük a producerek. Aztán átállnak a másik oldalra, és hirtelen síri csend támad körülöttük. Akik korábban fizetést adtak nekik, nem segítenek többé. Konkurenciává váltak. A versengés a megbízatásokért pedig ugyanolyan kemény ebben a műfajban, mint bárhol máshol a piacon. Néhányuknak sikerül a kitörés. Magyar nőtt vett el és nálunk él Rocco Siffredi, egy olasz szexbajnok, aki ma már rendezőként és producerként aktív. Ugyancsak nálunk telepedett le a francia David Perry és a már említett Steve Holmes. Mindkettőjüket rendeztem egykoron, manapság azonban már többnyire a kamera másik oldalán állnak.
A magyar férfi sztárok az egész világot bejárták
adottságaikkal, és néhányan szinte nélkülözhetetlenné tették magukat az iparban. Bár szexfilmszereplők szakszervezete tudtommal nem alakult soha, a top 10-ben szereplő fiúk nagyon is tisztában voltak a saját fontosságukkal.

Ha bármelyikük összeveszett az egyik producerrel, elszámolási vita vagy bármilyen más személyes ok miatt, akkor összefogtak, és közösen bojkottálták az illető rendező következő filmjét. Kemény lobbi volt ez, amely milliós terveket tudott romba dönteni. Egyszer még én is belefutottam ebbe a csapdába, mert egy félreértés miatt elterjedt a szakmában, hogy új, addig ismeretlen férfi szereplőket szeretnék foglalkoztatni. Ezen a srácok megsértődtek, és úgy döntöttek, bojkottálnak. Nem közölték ezt nyíltan, de amikor felhívott az ötödik modell is, hogy sajnos betegség miatt nem tudja vállalni a munkát, akkor már tudtam, honnan fúj a szél. Nagy szerencsém volt, hogy kapcsolataimon keresztül sikerült helyetteseket találnom, így a megrendelést sem buktam el, és a fiúkkal is tisztáztam a félreértést.
A második vonalba tartozó férfi szereplők mellékállásban vállalnak néha filmezést, de ők jóval harmatosabb teljesítményt nyújtanak, mint a főállásúak. Mentőtiszt, építőmunkás, edző, amatőr sportoló, személyi edző és bróker is van köztük. Tottiról, erről az örökké vidám exrendőrről soha senki meg nem mondta volna, hogy nem a dugás az élete. Annyi mulatságos történetet mesélt a zsaruk mindennapjairól, hogy néha le kellett intenem, ne nevettesse már a csajokat, mert ebből így soha nem lesz forgatás.

Ha dugás közben éppen nem őt mutatta a kamera, folyamatosan arcokat vágott, a várakozó lányokra kacsintgatott. Elképesztő figura volt, és ha korábban elkezdte volna, akár profi is lehetett volna belőle.
Legendák keringenek arról, hogy a szexfilmesek milyen trükköket alkalmaznak a potenciál fenntartása érdekében. Visszatérő tévképzet, hogy a férfi szereplőket injekciókkal tartjuk izgalomban. Két, három, tíz filmen keresztül el lehet játszani mindenféle természetellenes módszerekkel, de hosszú távon belerokkan az, aki így próbál meg érvényesülni. Az illető mája kikészülne a sok gyógyszertől, ha pedig minden egyes numera előtt kapna egy injekciót a legnemesebb testrészébe, akkor az pár hét után lyukacsosabb lenne, mint egy ementáli sajt. Marad hát a jól bevált módszer: a sztárok odafigyelnek a testükre. Velem ellentétben ők képesek betartani az egészséges táplálkozás alapszabályait, rengeteg fehérjét és zöldséget fogyasztanak, valamint sokat sportolnak. Néha egy kis proteinturmixot is isznak az edzések után. Többen közülük – például Lauro Giotto, Frank Gun – testépítéssel is foglalkoznak. Arról is sokat beszélnek, hogy felszopó lányokat alkalmazunk a folyamatos merevség érdekében. Néhány egészen ritka kivételtől eltekintve – ezekről később még szó esik – nincsenek felszopók a forgatásokon. Miért is lennének? Nem őrültünk meg, hogy duplán fizessünk! Ott vannak egymásnak a szereplők, akiknek a gázsijába az is beletartozik, hogy szükség esetén segítsenek a másiknak. A srácok kötelessége az, hogy parancsoljanak a testüknek, a lányoké pedig, hogy adott esetben felvillanyozzák a partnerüket. Egyszerűbben fogalmazva: ha látod, hogy konyul a pasi zászlója, ne a körmödet reszeld, babám a fotelban, hanem tegyél meg mindent, hogy felálljon!

A baleset – hogyan lettem „pornóguru”
Életem olyan kerek volt, hogy az már szinte túlzás – aztán jött egy rossz mozdulat, és az álom rémálommá változott. Harminchárom évesen egy 75 kilós, sportos, boldog házasságban élő fickó voltam, aki irtózatosan sokat dolgozott, de keresett is rendesen. Az üzlet zakatolt, olyannyira, hogy a barátaimmal hetente háromszor jártunk a Hiltonba fallabdázni. 1990et írtunk ekkor, ne feledjük! Csillagászati összeget kértek egyetlen óra terembérletért, de kit érdekelt ez akkor! Megtehettük. Élveztem a játékot, és azt is, hogy meccs után a fiúkkal eljártunk sörözni meg körözöttes stanglit enni.
Akkoriban még nem kellett vigyáznom a kalóriákkal, bármit ehettem, a mérleg szinte mindig ugyanannyit mutatott. Ha nagy ritkán mégis felment a súlyom 76 kilóra, akkor pánikba estem, és néhány nap alatt lesportoltam magamról a felesleget. Az egyik szokásos squashmeccs közben történt a szerencsétlenség: rácsaptam az ütővel a térdemre. Ezzel elkezdődött az a hónapokon át tartó szenvedés, ami miatt – nem tagadom – megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata.
Néhány napig otthon szenvedtem, aztán bekerültem az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetbe. Megnyugtattak, hogy bár műteni kell a lábamat, ez egy olyan egyszerű rutineljárás, hogy akár a portás is bevállalhatná. Az események tükrében nincs teljesen kizárva, hogy valóban ez történt. Sajnos nem figyeltem a baljós előjelekre, pedig – utólag visszagondolva – volt belőlük bőven. Akkor kellett volna felállnom és hazamennem, amikor a kórházban közölték: reggelizzek meg nyugodtan, elmarad a térdműtét. Egy óra múlva visszajött a nővér, hogy tévedett, most azonnal betolnak a műtőbe. A következő intő jel már a műtőasztalon ért. Rossz helyre szúrták az érzéstelenítő injekciót, semmi hatása nem volt! A műtét sem sikerült jól, sőt egyre pocsékabbul éreztem magam. Megduzzadt a térdem és iszonyatos fájdalmak kínoztak. Felszökött a lázam, az orvosok pedig tehetetlenül csóválták a fejüket, láthatóan csak találgatták, hogy mi bajom lehet. Amikor már az antibiotikumokra sem reagált a szervezetem, az egyik doktor behívta a feleségemet, és elmondta neki, hogy valószínűleg AIDS-es vagyok. Máig nem bocsátottam meg neki ezt a szakmai és emberi felelőtlenséget. Hogyan taszíthatta a feleségemet ilyen kétségek közé, amikor egyetlen vizsgálati eredmény sem volt a kezében?

Időközben az életkedvem és az étvágyam is elszállt: hatvankilósra fogytam. Az ORFI-ból Budakeszire, az Országos Rehabilitációs Intézetbe szállítottak át, útközben a térdem folyamatosan hozzáütődött a hordágy rúdjához. Azzal kezdték, hogy begipszelték a térdemet: hárman fogtak le közben, és azt mondták, hogy ha nem hagyom abba az üvöltést, ők fejezik be a kezelésemet. Húsz év elteltével is a fülembe cseng, amit az egyik főnővér mondott: „István, ha nem gyógyítja meg önmagát, senki sem teszi meg maga helyett!” Hamarosan már járókerettel tipegtem a folyosón, és egy amerikai kísérleti antibiotikum egy hét alatt megszüntette azt a gyulladást, amivel szemben a korábbi gyógyszerek hónapokon keresztül hatástalanok voltak. Az is Budakeszin derült ki, hogy egy Pseudomonas nevű baktérium támadta meg a térdemet, gyakorlatilag felfalva a porcot a jobb térdemben.

Ha ott és akkor nincs mellettem a feleségem, akkor lehet, hogy ma már nem élek. Teljesen kilátástalannak éreztem az életemet, tudtam, hogy amit addig felépítettem, az végérvényesen összeomlott. A tehetetlenségtől mély depresszióba zuhantam. Megkísértett az öngyilkosság gondolata. Feküdtem az ágyban, és éjjel-nappal az járt a fejemben, hogy mi lesz most velem, velünk? Érdemes egyáltalán folytatni? Kibírom azt, ami rám vár? Nem tudom, Magdi hogyan viselt el engem. Bunkó voltam, ordítoztam, veszekedtem, teljesen kifordultam önmagamból.
Ráadásul mindenért őt ugráltattam. Sokszor láttam, hogy a sírás kerülgeti, de tartotta magát, és mindent megtett, hogy belém is erőt csepegtessen. Amikor karácsonykor hazaengedtek, apám és apósom a karjukban vittek fel az emeletre. Itt ismét Magdi vette kézbe az irányítást, családi pénzből elintézte, hogy egy német magánklinikán újabb műtéten essek át. Ott a korábbi beavatkozásokat szimplán csak hentesmunkának nevezték.

Források: Libri, Moly, Rukkola, Líra, Bookline, részlet innen rukkola.hu/termek/bunos-elvezet-egy-szexiparos-titkai-ekonyv

Kattints (koppints) a képre, vagy IDE és új dimenzióba kerül ez élvezés az életedben!

Iratkozz fel a levelezőlistánkra, értesítést küldünk ingyenes hozzáféréssel amikor a Tagi tartalom újra elérhető lesz. Ha érdekelnek szexhírek, ingyenes xxx erotika és kedvezmények erotika témában.

Ami rád vár az több ezer pornófilm, videó és képek tagoknak, pornófilmek és videók, szexmozi, pornóképek, rar pornó, videómegosztó, magyar amatőr és profi pornós lányok.

Szuper SZEX SHOP BLOG és tuti POTENCIANÖVELŐK!

Ezeket láttad már?

Gond van a merevedéssel, lankad a férfiasság és pénisz? Van segítség!

Időben gondoskodnia kell egészségéről, hogy kritikus helyzet esetén ne csodálkozzon, hogyan lehet növelni a hatékonyságot. [...]

Vibrátorokkal szexel a két pornós Szlanicska Szilvia és Vásárhelyi Bianka

Leszbikus szex, vibrátorokkal szereti egymást a két szép lány. Sokak fantáziáját birizgálja, hogy milyen lehet leszbikus lányok szexuális élete. Mit csinálnak, [...]

A legjobb potencia szereket itt veheted meg, vagy rendelheted online

Vannak olyan helyzetek az életben, amikor az intimitás során téged vagy a másik fontos személyt [...]

Ha nincs igazi puncid, kapni művagina maszturbátort

A maszturbáció természetes folyamat, nem romlott, mint egyesek hiszik. A saját testével való játék egyértelművé [...]