Álmatlanság

Éjjel nem tudtam aludni. Érdekes, hogy az idő mindig túl gyorsan telik, ha álmatlanság gyötör. És az is, hogy az álmatlanság mindig meggyötör. Ilyenkor szoktam én maszturbálni. Mechanikusan, erőltetetten, kikényszerítve a testemből az elalvás ígéretével kecsegtető orgazmust. De ezúttal nem engedelmeskedett a pinám, mintha érezte volna, hogy az örömszerzés legapróbb szikrája sem rejtőzik a szándékaim mögött. A pornóhoz túl késő volt. Álmokra vágytam, nem mocsokra. Az az igazság, hogy bár elképsztően sok időt töltök pornókeresgéléssel/nézéssel/élvezéssel, alapvetően mocsoknak tartom. Mint ahogy az énemnek azt a részét is, ami ilyen mohón falja a gondosan válogatott kisfilmeket. Olyan nekem a pornó, mint a kíváncsi gyerekeknek a horror film: sötétedés után nem merjük nézni.

Meglepett, hogy nem hiába erőszakoskodtam elélvezés-ügyben, amikor ez a legkézenfekvőbb megoldás, ha altató kell. Általában a fantáziám vesz rá, hogy önkielégítsek, máskor a testem fejezi ki a hiányérzetét, de a racionális agyamnak úgy tűnik nem sok beleszólása van a dologba. Persze ettől függetlenül is előfordul, hogy nem tudok elélvezni, csak nagyon-nagyon erőltetve, de tegnap éjjel még csak fel sem izgultam. A hajlandóság legkisebb jelét sem mutatta a pinám. Mérges voltam rá és egyedül éreztem magam. Ma meg esik az eső és hideg van. Minden szürke, a kedvem is.